Open
X

Testvértelepüléseink.

Árpád (Arpasel) Románia

Fekvése

Bihar megyében, Nagyszalontától délkeletre, a Kötegyán-Illye-i vasútvonal mentén, Erdőgyarak keleti szomszédjában fekvő település.

Története

A település határához tartozó erdőben lévő dombot a néphagyomány Árpád sírjának tartja. A korabeli oklevelek Árpád első ismert birtokosaként Rajnaldot és fiait, Jánost és Lászlót említik, kiktől Károly Róbert király a birtokot hűtlenség miatt elkobozta.

Árpád települést az 1390-es évek végén Zsigmond király adományozta a Csáky családnak, akik azt az 1800-as évek közepéig birtokosai is maradtak. A település nevét 1397-ben már a mai formájában írták.

A régi község a Telek nevű dűlő helyén állt, temploma pedig a temetőben, a templom maradványai még az 1900-as évek elején is láthatóak voltak. Az 1800-as évek közepétől Markovits Emánuel birtoka lett, s az övé volt még az 1900-as évek elején is. A falu lakosságának nagy része még az 1800-as években is favilla és szekéroldal-készítéssel foglalkozott.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharccal kapcsolatos szomorú emlék is kötődik Árpád településhez: A község határában, a Gyepes melletti tanyán fogták el 1849-ben a vértanúhalált szenvedett Szacsvay Imrét. Ugyancsak itt húzódott meg akkor Táncsics Mihály nejével, továbbá Arany János és Kuthy István is.

A falu nagybirtokosa a Böthy család volt. A család kastélyát a kommunista rendszer faluháznak használta.
Nevezetességek

Evangélikus-református temploma 1798-ban épült. A templom torony része 1942-43-ban lett felújítva, a torony burkolatot cserélt. A templomtorony dísze, a forgó kakas alatti gömb megalakulási iratokat és érméket tartalmaz. (A felújítás alkalmából iratokat és az akkor forgalomban lévő érméket helyeztek el benne.)
Az 1850-ben épült Markovits-kúria a romániai műemlékek jegyzékén a BH-II-m-B-01098 sorszámon szerepel.

Híres emberek

Itt született 1908. január 3-án Sárközi Gerő költő.
Itt született 1923. augusztus 31-én Sebesi R. Teréz ifjúsági író, költő.
A falu lelkipásztora 1946-1952-ig Buthi Sándor református lelkész volt.

Batar  (Feketebátor) Románia

Feketebátor (románul Batăr) falu Romániában Bihar megyében. Községközpont, melyhez Árpád, Feketetót és Talpas tartozik.
Fekvése

Nagyszalontától 14 km-re délkeletre fekszik a Fekete-Körös jobb partján.
Története

1177-ben említik először. Monostorát a 12. században a Barsa nemzetség építtette, közelében a 14.-15. században a Toldi nemzetség építette fel várát.

1553-ban I. Ferdinánd vezérei foglalták el.

1660-ban a töröké lett, a hódoltság végére a falu elnéptelenedett, a vár pedig összeomlott. Nyoma sincsen.

1910-ben 1934, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Bihar vármegye Tenkei járásához tartozott.

1992-ben társközségeivel együtt 5364 lakosából 3552 román, 942 cigány, 866 magyar és 2 német volt.

Szaján (Sajan) Szerbia

Fekvése

Nagykikindától 17 km-re nyugatra, az Aranka folyó közelében található. Közigazgatásilag Nagykikinda községhez tartozik.
Nevének eredete

Nagy valószínűséggel az 1255-ben Bodrog megyében birtokos Zeyhan kun herceg nevét viseli. [2] [3] – A falu nevének értelmezéséről különböző vélemények vannak.

Oklevélben a települést 1449-ben Zayan névalakban említik először.[4] [3]
Története

A környéken található pogány kori halmok valószínűsítik, hogy Szaján mai területén már az ókorban is laktak emberek. Tény, hogy a 19. század első éveiben, építkezések alkalmával faragott kőből szerkesztett épületalapokat, a római korból származó arany- és ezüstérmeket, illetve az első magyar királyok idejéből eredő érmeket találtak. E tények arra engednek következtetni, hogy nemcsak lakott volt a terület, de igen jeles település állhatott itt. A falu a középkorban virágzó, magyarok lakta helység. [2] [5]

1550-es évek elején Nagykikinda behódolt a töröknek, ekkor Szaján, több községgel együtt, elpusztult, de a település népének egy része Szeged környékére húzódott.

1660-as évek nagy tatárdúlásakor a felégetett Szaján lakosait Szeged és Tiszahegyes fogadta be. [6]

A zentai csata (1697) után a Temesvár felé menekülő II. Musztafa szultán ismét felégette Szajánt és a környező falvakat. A község mai területe teljesen elnéptelenedett.

A török kiűzése (Pozsareváci béke, 1718. július 21.) után kamarai birtok lett a vidék. 1718-ban a nagybecskereki tiszttartóság már pusztaként adta bérbe a volt-falu földjét. A temesvári királyi kamarai adminisztráció a zágrábi püspöknek adta cserébe annak horvátországi birtokaiért, amelyek a határőrvidékbe estek, és a katonai kincstárnak szüksége volt rájuk. A püspök azonban később lemondott a birtokról. [7]

1798-ban a bars vármegyei Tajnay családból Tajnay János és Antal köznemesek vásárolták meg, Tiszahegyes területével együtt, a 9500 kat. hold kiterjedésű birtokot. [7] A leírások szerint a község határa:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.