Szabó János (1951 – 1988)
A drogosok papja volt.
Árpádhalom-Nagymágocson született 1951-ben. Érettségi után autóvillamossági szakmát tanult, és ezután jelentkezett a szemináriumba.
Endrey Mihály püspök 1976 nyarán szentelte pappá. Már ekkor jelentkezett életében az a különleges meghívás, amely más utakra vitte életét, mint amit egy fiatal káplánról általában elképzelünk: meglátta és megérezte, hogy sokan vannak az élet kitaszítottjai, akiket fel kell emelni, és egyengetni kell útjukat az emberség és Isten felé.
Voltak paptársai is, akik megütköztek ezen, de ő ennek ellenére is hűséges maradt, s mindinkább ezekért a kitaszítottakért, a drogosokért élt. „Értük én is csavargó leszek, hogy mindig és mindenütt találkozhassunk” – mondogatta.
1986-ban főpásztorától engedélyt kapott, hogy teljesen ennek a munkának szentelje életét. A Katolikus Szeretetszolgálat munkatársaként a kábítószer rabjainak apostola lett. 1987-ben Marosi Izidor püspök engedélyével az újpesti Szent József-plébániára költözött, és ott végezte embermentő munkáját.
Nem sokkal ez után jelentkezett súlyos betegsége. Küzdött a testét emésztő rákkal, és a hozzá forduló fiatalokkal együtt az ő szabadulásukért. Betegsége csak még elszántabbá tette küldetésében. Közeli ismerősei láthatták, az isteni kegyelem milyen munkát végzett lelkében.
Sok értetlenség vette körül. Valóban „kilógott a sorból”. Érezte, hogy más területet bízott rá az Isten.
A csavargók, kábítószeresek, az elzüllött fiatalok mindig rátaláltak – és számíthattak rá. Ő is kereste őket, mert segíteni akart rajtuk, még betegen is. 1987 karácsonyán újult ki ismét a betegsége. Január végén megpróbálkozott külföldi gyógykezeléssel. Március elején jött haza, egy kis reménységgel, de nagy megnyugvással az Isten akaratában.
Nagyszerdán lett rosszul. Húsvét keddjén került be a klinikára, és onnan hívta haza az Isten 1988. április 20-án.
Május 5-én, 37. születésnapján főpásztorával, Marosi Izidor püspökkel együtt több mint kilencven paptársa búcsúztatta az újpesti Szent József-templomban, majd az árpádhalmi temetésen Dankó László kalocsai érsekkel a hívek százai, és több mint hetven paptársa vett részt.